Pénteken elutaztunk a családi nyaralóba és azt láttuk, hogy senki nem volt, se közel, se távol. Nyaralóról lévén szó, itt a komfort fokozat mást jelent, mint otthon. Izgalmas volt fával fűteni a kandallóban és lavórban mosogatni.
Nézegetem a közösségi posztokat: csodálom a fennséges házi kovászokat és magvas bucikat. Elidőzöm a jógavideókon, meg a kézzel készített tavaszi dekorációkon, és megint arra jutok, hogy valamit nagyon, de nagyon rosszul csinálok.
Te is érezted ezt az elmúlt 6 hétben? Én igen, lassan már naponta, legalább egyszer rámtör az érzés, hogy feladom és felmondok... Nem megy nekem ez a bezártság, a digitális oktatás, és néha már úgy érzem a home office sem...
A család számára minden nap (kétszer) valami viszonylag újat kell az asztalra tenni, amit meg is esznek és ami egészséges is. Írtam egy listát a reggeli/vacsora ötletekről – hátha segítséget jelent másnak is.
Több hete fenekestül felfordult az életünk - mint mindenkinek. Mikor először a felsőoktatási intézményekben elrendelték a szünetet, összenéztünk a férjemmel és szavak nélkül egyetértettünk abban, hogy a gyerek kerítésen belül marad. Ha pedig mégis be kell mennie az egyetemre, autóval hozzuk-visszük, tömegközlekedés kilőve!
Várom, nagyon várom, mikor jön be egy kedves felnőtt a szobámba és kapcsolja fel a villanyt, megnyugtató szavakat suttogva: - Ne aggódj! Nincs ott semmi. A szörny már elment és nem jön vissza. Nyugodj meg! Most már minden rendben van!
Minden napnak megvan a maga sodrása. Lehet, hogy kétszer is meggondolom mielőtt még egyszer a kertben tartok órát a gyerekeknek - főzés - mellett. A Föld napján így is élvezzük a tavaszt!
A home-school igazgatója, a férjem, a mai nappal elrendelte a tavaszi szünet véget és az oktatás megkezdését. (Nálunk a szünet is hamarabb kezdődött egy nappal a diákok nyomására!)
Egy hónap telt el a koronavírus terjedése miatti iskolabezárások óta. Mindannyiunknak sikerült többé-kevésbé belerázódnunk a „home office”-ba és a digitális oktatás rejtelmeibe. A gyermekek és a felnőttek saját habitusuktól függően is különböző módon élhetik meg az otthonlétet.
Ez a húsvét kicsit más volt mint az eddigiek. Most a család fiai nem indultak el locsolkodni és mi, lányok se vártuk a locsolkodókat. Választhattam, hogy egy nap lesz a sok karantén-nap közül, vagy ahogy lehet, ünneppé tesszük.
Most itt vagyok 3 gyerekkel, házimunkával, kerttel, mindennapi főzéssel, extra takarítással, tanítással, lélekápolással, kreatívkodással. És nem értem, eddig mivel töltöttem el az időm....
Ma, mikor feltettem a kérdést, hogy ki hogyan is tervezi a hétvégét, úgy nézett rám a családom, mintha bolondgombát ettem volna. Pedig totál komolyan gondoltam, hogy ezt a mostani hétvégét is tervezzük meg. Kijárás nélkül.
Egyszerű, keresi a kapcsolatot, használja a környezetét és élni akar. Pál Feri lelki útravalójában ötleteket ad, hogyan viseljük el ezt az időszakot és mit érdemes tennünk a szenvedéssel.
Mikor már azt hiszem, hogy kezdünk belerázódni ebbe a karantén-suli-buliba, akkor jön egy ilyen nap, mint a mai és sutba dobhatom a gondosan megtervezett napirendet, órarendet.
Itt a Vágatlan Május! Na ez igazán tetszeni fog a családnak, akárki is vágja a füvet nálatok! A nemzetközi kezdeményezés még 2019-ben Angliából indult, célja, hogy felhívja a beporzóbarát kertek jelentőségére a figyelmet.
Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy… tudom, hogy ebben a hónapban még nem hívtalak, de még csak elseje van. Nem azért akarom letenni, mert már legszívesebben a temetőben tudnálak.
Május első vasárnapja Anyák napja mellett a nevetés világnapja is.
Egy szívből jövő nevetés jót tesz az egész testnek és léleknek. Nem csupán a stresszt csökkenti vagy az immunrendszert erősíti, hanem segít megelőzni a depressziót és javítja az önértékelést is.